Virtus

SZITTYA és HIN-URT
A szittyák története tulajdonképpen elválaszthatatlan a Hin-urttól. Ahogy minden népnek megvan a saját mágiája, illetve különös lényei, úgy a szittyák között is éltek nem-emberek, csakhogy valamikor, még az ősidőkben a szittya emberek és a szörnyek szétváltak. Ez olyan régen történt, hogy a Hin-urt új felbukkanásáig a szörnyek létezése szinte csak a gyerekmesék szintjére korlátozódott a szittyák tudatában. Az emberek mellett csak a tündérek maradtak meg, az összes többi szittya szörny, kiegészülve néhány újonnan kialakult fajjal, Arázia északkeleti részén élt, egészen az Első Háborúig. Maguk a szittyák sztyeppei nomád nép, jellegzetességük a lovasság, és különleges íjászaik. Bár hozzájuk számíthatjuk a nyugaton (de a kelt törzsektől keletre) élő avar törzset, jelentőséget csak két népcsoportjuk kapott: a fehér és a fekete szittyák. Az Első Háború tulajdonképpen kettejük polgárháborújával kezdődött. A háborúnak már vége, de a Hin-urt terület ma is elátkozottnak és lezárt területnek számít, az attól délre elnyúló szittya határőrvidék, ahol a fekete szittyák maradéka teljesít szolgálatot, megakadályoz mindenkit (elsősorban a délről terjeszkedő csineket), hogy arra a vidékre eljusson.

ZIMOVOJ
Meglehetősen furcsa népség a Zimovoj, Arázia északi sávjának közepén, a Szkand félszigettől keletre, valamint az északi tenger örökké fagyos szigetein élnek. Teljesen elzárkóznak mindenféle kapcsolattól más népekkel, talán azért mert - a Hin-urthoz hasonlóan - közöttük sincsenek valódi emberek. Lételemük a hó, a jég, úgy tűnik más környezetben nem is nagyon tudnak élni, úgyhogy már csak ezért sem terjeszkednek semerre, nem indítanak hódító hadjáratokat sem. Az Első Háborúban a szittyák szövetségesei voltak, pusztán az ő segítségükkel sikerült legyőzni a Hin-urtot, de a győzelem után visszavonultak korábbi területükre. A tőlük délre élő szittyák egyszersmind határőri feladatokat is ellátnak: senkit nem engednek a világ többi részétől elzárkózott Zimovoj közelébe.