Az onkák eredetileg Dél-Amériában éltek, de mint a kontinens leghatalmasabb népe, egy nagyobb birodalmat építettek ki. Furcsa lehet viszont, hogy az onkák nem jutottak el sem a déli, sem az északi sarkába a földrésznek: valahogy az onkákban nem él a "mindent felfedezni" vagy éppen a "mindent meghódítani" vágya. Különösnek tűnhet, de tény: történelmük során Améria egyetlen őslakosában sem merült fel az a lehetőség, hogy a tengeren túl más földrészek lehetnek, ahol esetleg másmilyen emberek élnek, akikhez el lehet jutni, illetve akik eljuthatnak őhozzájuk. Az amériaiak számára Améria volt az egyedüli világ, az egyedüli lehetséges élettér. Még a földrész középső részén is alig mentek túl, megelégedtek a birodalomba betagozódott unték nép elbeszéléseivel, hogy az északi rész teljesen érdektelen, ráadásul tele van civilizálatlan vad törzsekkel. Ez utóbbi valóban így van, ámbár pl. az apak nép nem tekinthető vadembereknek.
Ezek után nem meglepő, hogy az onkák nem törekszenek a természet átalakítására, hanem megpróbálnak azzal együtt élni. Olyannyira a természet a példaképük, hogy mindennapi életük során szinte összeolvadnak az állatokkal és növényekkel. A fakitermelést pl. a hódoktól tanulták el, a favágó onka bizonyos értelemben hóddá változva végzi a munkáját. Az átváltozás, amely lehet részleges, vagy lehet teljes, a saját különleges mágiájuk szerint történik. Az onka hadsereg fő erejét is állat formáját magukra öltő harcosok alkotják. Kevésbé függnek a mágiától az alacsonyabb szinten álló katonák, akiknek jellegzetes fegyverük a mérgezett nyíl, illetve a fúvócső. Talán primitívnek tűnhetnek ezek az aráziai népek nagyerejű vasfegyvereihez képest, de ne felejtsük el, hogy az onkák országát túlnyomó részben sűrű dzsungel borítja (bár ez a helyzet mára megváltozott), ahol egy páncélos lovas, vagy éppen egy csin páncélkocsi nehezen mozog. Az onkáknak nincs lovuk, semmilyen állatuk, amelyre fel lehetne ülni, sőt a kereket sem ismerik. Ennek ellenére viszonylagos fejlettségben élnek, amelyet azonban beárnyékolnak az olyan állítólagos szokások, mint pl. veszély esetén emberek feláldozása az isteneknek stb.
